Egy, a szocializmusban teljesen tönkretett és lenullázott borvidék megújhodásának lehettünk és lehetünk tanúi néhány fiatalember kétkezi munkájának köszönhetően. A Mátra lankáiról van szó, azon belül is a Tőkés Társak által újra felfedezett Gyöngyöspata, Gyöngyöstarján és Szűcsi települések elhanyagolt dűlőiről. A rögös úton Losonczi Bálint, Karner Gábor, Szecskő Tamás és Németh Attila Gábor azért indult el, hogy ki-ki habitusának megfelelően újraértelmezze a nagyüzemi borászat miatt "B" kategóriássá züllesztett borvidéket. Erőfeszítésük, úgy tűnik, nem hiábavaló. A néhány hektáros birtokok meghálálják az odafigyelést, a törődést. Gereg, Úrráteszi, Cserepes, Vitézföld. Néhány név a különleges talajszerkezettel és kitettséggel rendelkező dűlők közül. Mésztufában, vörös agyagban, mállott andezitben gazdag a talaj. Olyan adottságok, amelyek a minőségi borkészítés nélkülözhetetlen feltételei. "Csak" a megfelelő technológiát kell kiválasztani. A Tőkés Társaknak ez sikerült. Kiváló szőlőfajtákat telepítenek különleges termőhelyeken. Így jelennek meg az egyedi értékek, karakterek a boraikban. Hitvallásuk, hogy minden a szőlőben dől el. Ezért kíméletes - kézi - technológiával végzik a munkálatokat a metszéstől a szüretig, a feldolgozáson át a pincéig. Az elérhető legjobb minőség érdekében pedig 0,3-1 kg tőketerheléssel dolgoznak. Sőt! Kurucos hozzáállással még arra is vetemednek, hogy néhány őshonos, magyar szőlőfajtákat újratelepítenek. Többet is, ha hagynák! De sokan még mindig nem értik, mi szükség van erre. Sokan még mindig azt mondják, ide például nem érdemes kadarkát telepíteni. Pedig, ha tudnák, hogy a filoxéra előtt két évszázadon át a Mátrában is, ez a szőlő volt a meghatározó fajta! A múlt üzen. De melyik múlt? Sokan a Mátrában még mindig a szocialista borüzemet látják. Ezért állíthatják az ellenkezőjét annak, amit a Tőkés Társak képviselnek. Nekik üzenem: a magányos kurucok - rögös útjukon haladva - egyre több társat, támogatót toboroznak maguk mellé, a borbarátok személyében!


Kerekes Sándor