Megértelek kedves barátom!

Óriásit csalódtam Magyarország egyik kiváló borvidékén, jelesült a Badacsonyi borvidéken. A múlt héten a környékben nyaraltunk és felkerestünk Badacsonyt. Betértünk egy neves borász (Sz.H.) pincészetéhez tartozó étterem belső részében. Feleségem megkért hozzam be 16 hónapos kisleányunk ebédjét amit kint felejtettünk. Mire visszamentem a szomszédos asztalnál 2 német házaspár foglalt helyet az egyik "úr" bekísért egy németjuhász kutyát. megkérdeztünk a felszolgálót: Lehet-e behozni az étterembe kutyát?;  válasza roppant egyszerű volt megkérdezi az üzletvezetőt. Az üzletvezető nemez egyszerűséggel nem hozzánk hanem a német házaspárhoz ment és átültette őket 2 asztallal. Közben a német kuncsaftok úgy nézek ránk mint egy véres rongyra. Közel 45 perc után sem foglalkozott velünk senki, úgy döntöttünk tovább állunk (közben az átültetektől felvették az ital és ételrendelést, plusz még 2 asztalnál is ez megtörtént). Miután felálltunk a felszolgáló hirtelen mellettünk termett és próbálta minket marasztalni. Ez még érthető is lett volna de ez után következett a kioktatás. A németek közül az egyik "úr" kifelé menet mellém ált és megkérdezte saját anyanyelvén beszélem e az ő nyelvét. Természetesen Én is megkérdeztem a sajátomon, hogy beszéli az Én nyelvemet. Mire kérdőre vont németül, hogy mit képzelek magamról, hogy elküldtem őket mellőlünk. A válasz nem maradt szó nélkül és közöltem vele, hogy szégyen amit művel és a kutya mellet a földön étkezzen, ha jól esik és ne tűrök semmilyen állatot egy állítólagos étteremben, főleg nem, hogy egy kutya a kis leányomtól 70 cm-re legyen. Közben elküldte egy családtagomat egy bizonyos éghajlatra. Természetesem „Ugyan ezt kívánom Én is„ záró mondattal köszöntem el tőle, miközben hevese kar lendítéssel kívánt igazat szerezni magának, melyről nem vettem tudomást. Mind eközben az üzletvezető hitelen eltűnt és a felszolgálóknak is rengeteg munkája akadt. Ennyit egy híres pincészetről.