Kürt vagy Strekov? Van-e egyáltalán értelme ennek a kérdésnek? A válasz egyértelmű: nincs! Legalábbis azok részére, akik elmentek a Fesztiválra, ilyen egyértelmű a válasz, mert a kürti Pince Fesztivált Szlovákiában rendezik, és ott úgy hívják ezt a települést, hogy Strekov.

Van abban valami felemelő, ha egy második alkalommal megrendezésre kerülő fesztivált máris az adott ország egyik, ha nem a legnagyobb boros rendezvényének tartják a látogatók és a szakemberek. Márpedig a Kürti Pince Fesztivál üstökösként robbant be a szlovákiai boréletbe és a második évben már több mint 10.000 látogatót vonzott ide.

De hol is van ez a Kürt? Dél-Szlovákiában, a Dunától északra, Párkány és Érsekújvár között helyezkedik el a Dél-Szlovákiai Borvidék, melynek két leghíresebb szőlőhegye: a Muzsla és a Kürti-hegy. A terület jó fekvése és a rendkívüli talaj és időjárási feltételek kiváló lehetőséget biztosítanak a szőlőtermesztésnek. A terület nagy előnye a mélyebben elhelyezkedő szürkés-sárgás, kékes-szürkés agyag rétegek, amelyek a legszárazabb években is megfelelő folyadék utánpótlást biztosítanak a szőlő számára.

A kiváló adottságok és a törekvő, újító kedvű emberek nagyszerű találkozása ez a hely, ahol az elmúlt évek során kinevelődött egy fiatal, sikerre éhes közösség. Megtanulták termeszteni a szőlőt, kiválasztották a legjobb arcukat mutató fajtákat és elkezdték a kiváló borok készítését. De mit ér a jó bor, ha kevesen tudnak róla, ha csak zárt körben tudják kevesen, hogy milyen értékek találhatók Kürtön és Muzslán, vagyis Dél-Szlovákiában.

Mintegy három évvel ezelőtt jutott eszébe Krasnyik Tamásnak, a kiváló borásznak, hogy szervezni kellene egy boros fesztivált, és ha az lehetséges, akkor fent a hegyen, a szőlőtőkék között, az Isten színe előtt. Az ötletet tett követte, és el kell mondani, hogy igazi sikertörténet lett belőle. Ebben az évben július 25-26.-án került megrendezésre, 9 országból 28 pincészet + a kürti-hegy 24 helyi pincetulajdonosa ajánlotta borait fent a hegyen az odalátogató vendégeknek.

A fesztivál szervezésében komoly szerepet vállalt a Strekov 1075 Pincészet, amely a fesztivál előtti estén remek borbemutatót és ismerkedési esetet tartott a jelenlévő borászok részére.

Szombaton reggel a soknemzetiségű borász csapat ismerősként köszöntötte egymást és szorongva várta a nagyérdeműt, bízva abban, hogy a nagy felhők és a viharos szél nem fogja a nagyközönség kedvét elvenni a kiállított borok megkóstolásától. Nos, az idő kegyes volt, és a jó borok, programok ígérete is csábítóbbnak bizonyult a rossz előrejelzéseknél, délutánra megtelt a Kürti-hegy jó kedélyű, beszélgető, iszogató, nótázgató, barátkozó emberekkel. Nem számított, hogy ki honnan jött, nem számított, milyen nyelven beszélt, hisz a jó bor mellett hamar meg lehet találni a közös nyelvet, a Kürti-hegyen ezt megtalálták.

Itt a hegyen, a szőlők között, az Isten szeme előtt, felemelő érzés volt látni ezt a sok embert, akik tobzódnak a 9 ország boraiban, de ha kedvük szottyant rá, akkor leülhettek a Kürti-hegy valamelyik régi pincéjének tulajdonosával, megkóstolva a helyi kézműves borokat és elbeszélgetve a világ soráról, összehasonlítva a magánember mindennapra készített borait a kereskedelmi forgalomra készített borokkal. Aztán mindenki eldönthette, hogy mit szeret jobban. Mielőtt a kedves olvasó azt gondolná, hogy erre egyértelmű a válasz, ki kell ábrándítanom, mert bizony a helyi pincék tulajdonosainál is nagyon sokan megálltak vagy leültek iszogatni, beszélgetni. Ember legyen a talpán, aki meg tudta volna mondani, hogy hol voltak többen. Hiszen ez a rendezvény nem csak boros fesztivál, hanem már-már  népünnepély, amire sokan előre készülnek, névnapoznak, főznek, sütnek, régen vagy ritkán látott barátokat hívnak össze, hogy együtt tölthessenek egy szép napot, estét. Előkerült a híres Érsekújvári Cigánybanda is, és folyt a nótázás késő éjszakáig.

A szervezők elmondása szerint a rendezvényre csak meghívott borászatok jöhettek el, de a kiválasztás jól sikerült, mert a vendégek jól egészítették ki a főleg fehér borokat termelő hazai (szlovákiai) borászatokat. Szinte a teljes hegyi főutcán követték egymást a hazai, a helyi és vendég borászatok és amikor a látogatók végigkóstolták a fehér és vörös bor palettát, egymás mellett tanulmányozhatták a szlovák és magyar tokaji száraz és édes borok minőségét.

Akik komolyan gondolták a kóstolást, azok komoly, embert próbáló feladatra vállalkoztak, és bizony el is fáradtak a végére, de ezt tudták jól a szervezők is, így a főutca vége felé kialakítottak egy kis pihenő teret, természetesen körben borász standokkal, hogy a pihenés alatt se nélkülözzék a vendégek a finom borokat.

Bizonyára feltűnt, hogy szinte semmit sem írok a borokról, de miért is tenném. Jó néhány szakértő és boros újság meg fogja írni, hogy melyik pincészet milyen borokkal jelent meg, esetleg azt is, mi tetszett nekik és mi nem, talán még azt is, hogy mi volt a látogatók kedvenc bora. Én most csak magáról a Kürti-hegyről szerettem volna megosztani Önökkel az élményeimet, mert higgyék el, hogy a borok mellett az igazi élmény maga a helyszín.

Fölöttünk jöttek-mentek a nagy felhők, cibálta a sátrat a szél - le is kellett bontani, mielőtt széttépi - körülöttünk a gyönyörű, egészséges szőlősorok százai, régebbi vagy fiatalabb pincék sora, gyönyörű- szép borok tömege, és hatalmos emberáradat, ez a Kürti Pince Fesztivál.

Ezt az érzést le lehet írni, de átélni csak a helyszínen lehet, ezért mindenkit arra buzdítanék, ne legyen rest és jövőre látogasson el Kürtre, a Pince Fesztiválra és nemcsak kiváló borok kóstolásában lesz része, hanem egy életre maradandó élménnyel lesz gazdagabb, és nem utolsó sorban példát kap az emberek közötti barátságból.


2009.07.31.
Kovács Pál